A holokauszt egyik legfontosabb irodalmi feldolgozása, Semprún A nagy utazás című regénye sem kerülgeti témáját az első sorokban. Már az első oldalon beülteti olvasóját a vagon abszurd valóságába: "Összezsúfolt testek a vagonban, nyillaló fájdalom a jobb térdben. (…) Mozdulatlanok vagyunk mind, összezsúfolva mind, az éjszaka halad eljövendő mozdulatlan holttesteink felé. " A Saul fia alkotói is ugyanezzel az elánnal lökik be szinte szó szerint a nézőt is a haláltáborba: szinte észre sem vesszük, de tíz perc elteltével már meg sem rendülünk egy nagyobb csattanáson, egy pisztolylövésen, a jajveszékelésen. Ahhoz is hamar hozzászoktatja nézőjét a Saul fia, hogy olyan területre lépett, ahol a beszélgetések inkább artikulálatlan kiabálások vagy már kutyaugatásra hasonlítanak, az emberek pedig nem érintik, csak lökik, ütik egymást. Ebben a pokolban a holttesteket is csak darabok nak hívják. Nem titok már, hiszen a rendező Nemes Jeles is hangsúlyozta mindenhol, hogy a Saul fiában megelevenedő történet és látvány az elsőtől az utolsó percig az ember szintjén akar maradni, és végig csak a főszereplővel halad.
Meg tudta őrizni tartását, gerincét és morális integritását. Képes volt megmaradni embernek és orvosnak ott, ahol annyian kudarcot vallottak, leszerepeltek, megbuktak. Megköszönhetjük neki, hogy túlélte, hogy visszajött, és elmondta nekünk, amit látott. Megköszönhetjük, hogy átlagemberként fel tudott nőni a történelmi feladathoz. És botcsinálta Faustként, afféle kényszer szülte modern Josephus Flaviusként képes volt megörökíteni a zsidóság, a magyarság és az emberiség egyik legnagyobb tragédiáját. " (Vági Zoltán) اشترى العملاء أيضًا
Hogy a kamerát csak az érdekli, ami Sault is érdekli. De ez az alkotói szándék nem azt jelenti, hogy mindent csak Saul szemével látunk. A kamera inkább Saul belső látását tolmácsolja: amikor mindenféle érzés nélkül menetel a tábor falai között, általában hátulról, csak a tarkóját látjuk, amikor azonban valamilyen vészhelyzetbe, vagy döntéshelyzetbe kerül, szemből, "kívülről" is meglátjuk az arcát. Mintha Nemes Jeles és operatőre, Erdély Mátyás csak azt akarná megmutatni, hogy az ember csak az élesebb szituációkban látja magát kívülről, máskor lefele hajtott fejjel, rezzenéstelen arccal végzi a dolgát. Saul e két állapot között őrlődik: a Sonderkommando tagjaként, a szörnyű titok tudójaként, és persze a túlélés érdekében kiürített magából minden emberit. Egy esemény azonban mégis kizökkenti a halálraítéltek közönyéből. Ez az esemény a fiú felbukkanása, aki átír minden korábbi szabályt Saul számára. Minden táborlakót, pontosabban minden más élő érdekét háttérbe szorítja a cél, hogy a fiú rendes temetést kaphasson.